~ Rara ~
Az egetrengető égésem után a boltban, otthon is folytatódott a marakodásunk Kai-val. Mindenki nevetgélt, miközben mi egymás fülét haraptuk, és mardostuk a másikat. ˇ^ˇ A 3. világháború pisi-szünetében Lay odajött hozzám, és elkezdett prédikálni, hogy blablabla Kai és én tök hasonlítunk, szép pár lennénk, meg hogy az arcunk is hasonlít és akiknek hasonlít az arca azok passzolnak egymáshoz. Stb stb stb. Ja meg, hogy mindketten egósak vagyunk. (Szerintem meg két dudás nem fér meg egy csárdában ><)
A szája teltebb Q_Q
Amikor a többiek elmentek vásárolni, én úgy döntöttem, hogy otthon maradok. Elkísértem őket a sarokig, majd komótosan visszablattyogtam a házba. Mikor visszaértem, láttam egy srácot az ajtóban.
- Ó a posta! -siettem vissza. - Köszönöm. A visszajárót tartsd meg. - nyomtam a kezébe a pénzt az újságom kiszállításáért, majd bementem a házba. Amint becsuktam az ajtót, csöngettek. Kinyitom az ajtót, és a srác még mindig ott van. - Levelet is kaptunk? - kérdeztem. A fiú nem szólt semmit, csak fülét-farkát behúzva odanyújtott egy borítékot. "Furcsa fiú" gondoltam "De milyen helyes..". felcsaptam az üzenetet.
"Rara drága.
Talán emlékszel rám. Én vagyok az, MinHae."
Úristen. Minhae. Rohantak le az emlékek, és akarva akaratlanul pár könnycsepp szökött a szemembe. Ő apu barátnője volt, mikor én olyan 6-7 éves lehettem. Nagyon szerettem. Rengeteget csacsogtunk, kirándultunk, és minden boszorkány közül ő volt az egyetlen akit szerettem, és aki elviselt engem. De miután szakítottak apuval...Hát tudjátok... Mi is elszakadtunk. Majd olvastam tovább.
"Bocsáss meg a hirtelen felbukkanásomért."
Dehogy Unnie. Te bármikor felbukkanhatsz, bármikor, BÁRMIKOR! Úgy örülök neked!
"Tudod, én most egy szép helyen lakom"
Woah. Elköltöztél? Legalább tengerpart? Vannak helyes pasik? Elmehetek?
"Tudom, hogy most minden gondolatoddal azon pörögsz, hogy meglátogathaszt-e, de a válaszom kedves Rara-ssi az, hogy nem. Még nem neked való az a hely. De ígérem, majd egyszer eljön az ideje!"
Azta...hogy ismersz.. De miért nem mehetek Unnie? Én menni szeretnék!
"Hadd mutassam be neked ezt a fiút. Aki a levelet hozta. Lee JunHwa. 15 éves, majdnem egyidős veled. De Rara... Ő mostantól a fiad! Nálad jobb emberre nem bízhatnám. Tudom, hogy a lelked mélyén felelősségteljes, és jó ember vagy. Kérlek. Kérlek. Vigyázz rá!
Puszi: MinHae"
-Micsoda? - néztem a fiúra.- Minhae miért írta ezt? - Junhwa csak bámult rám - Az Isten szerelmére! Meg kell keresnem, és beszénem vele! Felelősségteljes? Mért prédikál ilyenről, ha ő álltólag egy marhajó helyen van, téged meg átpasszol hozzám, hogy ne legyen rád gondja?! Felkutatom! - dühöngtem - HOL VAN?! - kiáltottam neki a fiúnak, aki elkezdet sírni. Akkor ez marhára nem hatott. Nem vagyok készen a gyereknevelésre. Janho is mit szólna hozzá? Nem mennének bele! - HOL VAN?! - kiáltottam torkomszakadtából. A fiú hátatfordított nekem. Mutatóujját felmutatta. Először azthittem bemutat nekem. De mutatóujját feltolta az ég felé, és zokogni kezdett. Amikor leesett megrökönyödtem. "Most mégjobban sárba tiportam őt?" Nyújtottam a kezem, és megfogtam a vállát, de ő lerázta magáról, majd rohanni kezdett. Nem értem utol. "Majd visszajön!" Ez volt az egyetlen indokom. Nem ismertem be, hogy én vagyok a hibás..


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése